Ungvári Mikit 2018-ban, Cegléden ismertem meg a város sportmúzeumában. Rögtön lecsaptam rá, vagy ő én rám. Nézőpont kérdése. Beszédbe elegyedtünk, telefonszámot cseréltünk és vártunk egy kínálkozó alkalomra, hogy együtt csináljunk valami maradandót. Ennek most jött el az ideje. Egészen pontosan 2024. november 15-én a nyíregyházi Kossuth gimiben.
Bár az aktuális tanévben már volt egy olimpiás megmozdulás a suliban, Kovács Ricsit láttuk vendégül, de nincs megállás. A miértre több válaszom is van. Elősorban azért, mert szeretem az ilyen programokat. Láthatóan a gyerekek is élvezik a sportos közeget. Végül, de koránt sem utolsó sorban azért, mert már az LGT is megénekelte, hogy „Miénk itt a TÉR.” Ők már aztán csak tudják, és különben is a vállalásaimat teljesítenem kell! Most, hogy már a teljesítményem mérhető és számokban kifejezhető, a legapróbb részletekre is figyelnem kell.
Ezt tettem most is. Ha az idei első vendég küzdősportoló volt, legyen az a második is. Így azért még elég sok potenciális cimbit hívhattam volna. Ha az idei első vendégnek megvolt a helyi kötődése, legyen meg a másodiknak is. Kovács Ricsi nyíregyházi egyesületben sportol, nyíregyházi iskolában tanít. Ungvári Miki nagyszülei pedig Tarpán élnek. Jó barátságban is van a minőségi pálinkák és lekvárok előállításával, illetve forgalmazásával foglalkozó Tarpa Manufaktúra Kft-vel. Ha az idei első vendégnek volt olimpiai ötödik helyezése, legyen a másodiknak is. Ez is stimmel. Még egy picit szűkítem a kört, hogy csak Ungvári Miki legyen a jó megoldás. Ha az idei első vendég a Wikipédia szerint 176 cm magas, legyen annyi a második is. Ez még rám is igaz. Minden egybevág, eldőlt, hogy Ungvári Miklós olimpiai ezüstérmes dzsúdós lesz a vendég.
Néhány telefonos egyeztetés után el is dőltek a kardinális kérdések. Úgymint időpont, részletes program – ami, mint tudjuk, mindig csúszik – és hogy az együtt töltött idő nagy részében váratlan helyzetek elé állítjuk a másikat. Pontosítok, alapvető társalgási módszer a másik provokálása, nyúzása. Ebben egy picit előttem jár Miki, de látom magamban a fejlődés lehetőségét.
Reggel kilencre ígérte magát, ennek megfelelően fél kilenckor hívtam, hogy merre jár. A válasz első hallásra hidegrázós volt: „Ne haragudj, elaludtam, délre ott leszek!” Néhány másodperc kínos csend után jött a parádriposzt: „Én nem aludtam el, viszont elfelejtettem, hogy ma tanítás nélküli munkanapunk van, nincs egy gyerek sem a gimiben. Tegyük már át április elsejére!” Ebben a mezsgyében tartottuk egész nap a verbális interakcióinkat. Kőkeményen kellett összpontosítanom, hogy vegyem az adást, és adós sem maradjak. Szerintem nem vallottam szégyent. Egyébként Szekeres Pali után Miki volt a második mókamájszter vendégem.
Szóval a BEST FM rádióban kezdtünk. Ismerkedés a tirpák közeggel, kávé, riport, aztán séta a gimibe. Most is, mint Ricsi esetében a tornateremben kezdtünk. Bár a Kölcsey TV riportere felkészített rá, de nem raktam össze a titokzatos üzenetet, így meglepetésként ért, hogy érkezésünkkor egy közismert arc is várt ránk. Minden diákunk közismert a közöségi médiában, de ez esetben nem erre gondoltam. A jellegzetes fizimiskával rendelkező csávót a nyíregyházi színházban láthattam többek között a Machbethben, az Aranycsapatban és a sort még folytathatnám, de nem teszem. Nagyidai Gergő volt a titokzatos idegen, aki szintén ceglédi és Mikivel együtt kezdtek el cselgáncsozni. Egész magas szintre jutott a sportban is, korosztályos válogatott volt. Meg is látszott rajta. Ugyanis beszállt a mókába.
A móka pedig arról szólt, hogy a leendő testnevelésből érettségiző tanítványainknak Miki segített elsajátítani azt a három elemet, amit középszinten be kell mutatniuk. (Nagyon szívesen Mátyási kolléga. Már megint a jó öreg Pazonyi dolgozik helyetted!) Kicsit-nagyon zavarban voltak a gyerekek, nehezen oldódtak fel, pedig itt nem is volt vizsgaelnök, nem pontozta őket senki. Jó, jó, itt volt egy olimpiai ezüstérmes dzsúdós és egy országosan ismert színész, de ez már szinte mindennapos a gimiben. Egyébként is évek óta építjük a Ne Rinyálj Testvéri Közösséget a testnevelés órákon, tudatosan készítve tanítványainkat az ehhez hasonló helyzetekre. Lassan-lassan meg is lett az eredménye áldozatos munkánknak, minden diák elsajátította a három technikát. Az érettségikor ezt már be sem kell mutatni, csak a mi drága Péterünknek a formanyomtatványra felvezetni a maximális öt pontot.
Zárásként a két barát produkálta még magát a tatamin. Sőt a mi Puskás Pusink önként vállalkozott rá, hogy Miki dobja el. Videófelvétellel dokumentáltuk, megteremtve ezzel a lehetőséget Pusinak is a testnevelés érettségihez. Itt már nagyjából negyedórás késésben voltunk, ennek ellenére még a két nyíregyházi televízió riportot készített Mikivel és Gergővel is. Fent a díszteremben pedig ki tudja, hogy mi volt. Valószínűleg síri csend! Viszont annál nagyobb volt az ováció, mikor megérkezett a vendég. Itt már Nagyidai művész úr a háttérbe húzódott. Hagyta, hogy most már én álljak a rivaldafénybe és sütkérezzek a Miki keltette dicsfényben.
Még kora reggel kikeráztam a helyszínt. Olimpiai kabalafigurák, olimpiai csapatkönyvek és a Magyar Olimpiai Akadémia két zászlaja díszítette a dísztermet. Ja, és a Desigual ingem. Szerintem sokat dobott az összképen. Ildikó az egyház nyelvén megnyitotta a rendezvényt, aztán a lovak közé csaptunk. Szenzációs volt a riportalany, nem kevésbé a moderátor. Ennek nem is lehetett más a következménye, mint egy sodró lendületű csevej. Egy nagy formátumú, világot látott és a sportban a világelithez tartozó embert ismerhettek meg a gyerekek Ungvári Miklósban.
Ennyi munka után jött egy kis lazítás. Egy külső szakmai partner segítségével a két vendéget elvittük ebédelni a Szindbád Bisztróba. Ez már egy jól bevált hely, mert a Becsey Jani, Szekeres Pali páros is itt estebédelt a tavasszal. Nem szeretném ismételni önmagam, mert már akkor leírtam. Csak utalok rá, hogy megint annál az asztalnál ültünk, ahová egy nagystílű képről Latinovics Zoltán nézett le ránk. Érdekes és egyben felemelő volt, hogy jobbomon egy cselgáncs ikon, velem szemben egy színművész, tőlem balra a falon, fotó formájában Frenreisz Karesz és Bujtor István testvére fikszíroz.
Összegezve a napot, azt tudom mondani, hogy nagyon király volt. Egyértelműen tudom példaképként állítani diákjaink elé a vendéget, mert tettei mögött tartalom van és élete az ékes bizonyítéka annak, hogy a befektetett munka előbb-utóbb, de mindig megtérül. Ennek tudatában eredményesnek ítélem meg a Mikivel töltött napot és bízom benne, hogy több gyereket is megérintett a beszélgetés!
Nem állok meg! Folytatása következik! Figyel a TÉR!!!!!
Pazonyi György
