A tavaly novemberben először látott holland barátaink áprilisban érkeztek Magyarországra, s ez alkalommal mi fogadtuk őket.
Én már az első nap délutánján, szombaton körbevezettem a vendégemet, Koent lakhelyemen, Örökösföldön. A Bujtosi-tó gyönyörű panorámáját az akkor éppen ott lévő Magyar Nemzeti Cirkusz látványa gazdagította, s az estére a vacsora után a 3D-s mozizás tette fel a koronát.
A vasárnapi program külön-külön a fogadó családokra volt bízva, érdekes módon mégis szinte mindenki utasításszerűen az Állatparkba vitte először a cserediákját. Nekünk ezután egy kiadós élményfürdőzés következett. Az „ikrem” (ahogy mi egymás között neveztük a partnert) annyira élvezte a csúszdák és a hullámmedence nyújtotta szórakozást, hogy szerdán még egyszer, meghúzódott bokával is visszakívánkozott oda. Az est fénypontját pedig a Középkori Étteremben elfogyasztott, ízletes vacsora jelentette.
A hétfő volt az első, hivatalos programnap. Máté Zoltán igazgatóhelyettes úr köszöntője után Sárospatakról és Budapestről szóló előadások hangzottak el, majd egy orgonakoncert következett az Evangélikus Nagytemplomban. A délutánt a Sóstón töltöttük, ahol érdekes kérdésekre kellett választ adnunk, melyeket a tó körül keresgélve találtunk meg. Ezután a hollandok vették a kezükbe az irányítást, és a belváros különféle ruhaboltjai felé vettük utunkat. Nagyon megtetszett nekik a Korzó, és onnantól kezdve nem telt el nap, hogy a hazamenetel előtt ne tértünk volna be oda.
Kedden mindannyian buszra szálltunk. A sárospataki várban tett látogatásunk és a kiadós ebéd után egy vázizmokat nem kímélő, izzasztó hegymászás következett Tokajban, fel egészen a TV-toronyig. A fáradságért kárpótolt minket a gyönyörű panoráma, és este sem volt gondunk az elalvással…
Szerda reggel ismét iskolánk dísztermébe gyűltünk össze, hogy megbeszéljük a projektnap forgatókönyvét. Az első „jelenet” a városközpontban „játszódott”. Híres személyekhez kapcsolódó információkat kellett összegyűjtenünk, majd azt egy prezentációvá összegyúrnunk és előadnunk négyes csoportokban. Ugyanebben a felosztásban végül újrahasznosítható hulladékokból poénos ruhákat készítettünk, amiket később ráadtunk egy-egy előre kiszemelt, csapatbéli áldozatunkra. A délután még volt egy kis időnk, így a vendégemnek bemutathattam az egyre népszerűbb, a családunk által is kedvelt, magyar, tradicionális szkíta íjászatot. Ezt Koen is nagyon élvezte, főleg amikor már sikerült is eltalálnia a céltáblát… A karikás ostort is akkor látta először, de addig forgatta a levegőben (sokszor mérve saját magára fájdalmas ütéseket), míg egy igazi, betyáros cserdítést ki nem csikart belőle. E kemény testi megpróbáltatások után egy jól megérdemelt vacsora várt minket a Colorado Étterem stílusos helységében.
Csütörtökön reggel szomorúan döbbentünk rá, hogy elérkezett az utolsó nap, amit teljes egészében együtt tölthettünk el. A délelőttöt táncóra, röplabda-, valamint kosármérkőzés tette ki, majd 12 órakor mindenki maga dönthette el, merre tovább. Mi az Élményfürdőben tett újbóli látogatásunkat követően tértünk vissza az iskolába a búcsúvacsorára, és egy közös fotó erejéig az egész csapat a főlépcsőt is megtöltötte. A szülők által készített svédasztalos finomságok elfogyasztása után este egy kávézóba gyűltünk össze, és „stílusosan” lezártuk a hetet.
Péntek reggel fájó szívvel vettünk búcsút egymástól, pont ott, ahol 6 nappal azelőtt, fél éves szünet után először láttuk viszont holland barátainkat. De vigasztal minket a gondolat, hogy idén nyáron talán újra összefutunk, valahol Európában…
Nádasi Gábor 8/10