Informatikai fejlesztés hét evangélikus középiskolában
A köztünk élő legidősebb nemzedékek még a távirányító gombjait nyomogatva bizonytalankodnak, a gyerekeink pedig már markukban tartják a világ minden létező hírforrását az okostelefonjukon. Az egy időben élő generációk között talán még sose volt ekkora szakadék a mindennapi használatú technológiák, eszközök tekintetében – ez mintegy biztosítéka a folyamatos meg nem értésnek. Az oktatási eszközök területén is forradalom zajlik, például a digitális tábláké.
A budapesti egyetemre készülő vidéki fiú lepedőnyi térképet kap figyelmes gesztusként az apjától, hozzá megerősítésként még egy bátorító mondatot: „De ha így se boldogulsz, felhívhatsz bármikor!” Nagyfokú érzelmi intelligenciáról tanúskodik, ha a fiatalember képes elnyomni előtörő vigyorát, amellyel vagy elszomorítaná, vagy feldühítené az ő költözködése miatt amúgy is sebezhető szülőjét. De az is rosszul venné ki magát, ha épp most kezdené el magyarázni, hogy ha a hüvelykujját erre a G betűt formázó kis jelre helyezi itt, a telefonja megmutatja neki még azt is, hogy ő pontosan hol áll a nagyvárosban. S ha fordul a járdán, vele fordul a kép is a környező utcák térképével, szóval nem kell a fa mohás oldalát keresni a tájoláshoz…
Legyen szó internetes tartalom felkutatásáról vagy a legújabb digitális eszköz beüzemeléséről, kevés család lehet, ahol még ne fordult volna elő, hogy a gyerektől kértek segítséget a felnőttek!
Nem nehéz belátni, egy ilyen világban mennyire esélytelen az a tanár, aki kezében krétával a zöld tábla előtt magyarázva negyvenöt percen át szeretné lekötni diákjai figyelmét. „Uncsi” – gondolja az ötödikes, a hetedikes pedig pimasz szánakozással ki is mondja.
A Magyarországi Evangélikus Egyház hét középiskolájában – Sopronban a Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégiumban és az Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában, a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium Művészeti Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Művészetoktatási Intézményben, a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégiumban, Miskolcon az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskolában, Kőszegen az Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi, Informatikai Szakképző Iskola és Kollégiumban, valamint a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban – nagyszabású projektet zártak a téli szünetet megelőző napokban. Az Európai Unió támogatásával nem kevesebbet vállaltak a projekt munkatársai, mint az intelligens iskola létrehozását az informatikai infrastruktúra fejlesztésével és IKT (infokommunikációs technológiák) támogatású pedagógiai módszertan kidolgozásával.
Mint a Magyarországi Evangélikus Egyház pályázati referensétől, Kocsis Istvántól megtudtuk, az elnyert 124 millió forintos támogatásból kétszázhetvenkét darab iskolai PC csomagot (számítógépeket), hatvannyolc tantermi csomagot (digitális táblákat), egy szervercsomagot, hét wifi csomagot, a sajátos nevelési igényű látás- és hallássérült diákok munkáját segítendő további négy speciális csomagot telepítettek az intézményekben szerte az országban.
– Sok nehézséget kellett legyőznünk. Ennek érzékeltetésére talán annyi is elég, ha emlékeztetek rá, hogy ez a pályázat 2008-ban indult, és 2011-ben kaptuk meg a támogatói határozatot. A nagy értékű informatikai eszközök közbeszerzési eljárása háromnegyed évet vett igénybe. Ez egyébként egy csoda, amelyet jóra lehet használni – lelkesedik az eszközök között ugyancsak beavatottként mozgó pályázati referens.
Kocsis István nyilvánvalóan előre tudja, mire számíthatunk azon a bemutatóórán, amelyet a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban szerveztek meg a projekt zárásaként, hogy az intelligens iskola mibenlétéről fogalmat alkothasson az is, akinek már nem természetes közege a tanterem.
Mielőtt azonban a gázok állapotváltozásainak energetikai vizsgálatát taglaló fizikaórára becsengetnének, még kíváncsiak voltunk, ki akarta ezt a projektet: az iskolákat fenntartó egyház vagy az ország különböző városaiban működő középiskolák?
– Az iskolák kezdeményezésére a fenntartó lépett – mondja rövid töprengés után Kocsis István, Tar Jánosné, a nyíregyházi gimnázium igazgatója pedig megerősíti:
– Ez a TIOP-os – azaz Társadalmi infrastruktúra operatív program – pályázat csatlakozott a korábbi kompetenciafejlesztő programhoz és a tanulóilaptop-pályázathoz. A pedagógiai, módszertani kultúra megújítása jóval korábban elkezdődött intézményeinkben, nagy szükség volt tehát a további eszközökre, hogy mindez kiteljesedjék. Mindebben valóban nagy összhang és egyetértés mutatkozott a pályázatot benyújtó fenntartó és az iskolák között.
A B épület 27-es tantermében először hőmérőt látunk a digitális táblán. Az angolszász országokban használatos Fahrenheitben megadott hőmérsékletről kell kideríteni, mennyi az Celsius-fokra átszámítva. Tóth Diána kutató-tanárnő (képünkön) előbb Csillát kéri a táblához, oldja meg a feladatot, majd Bence bök magabiztosan a felületre, a tanárnő újabb kérdésére adva helyes feleletet. Ezzel máris a gázok termikus kölcsönhatásánál vagyunk.
Az interaktív tábla oldalán sorakozó ikonok segítségével újabb és újabb ábrákat, szövegeket, képleteket varázsol elénk Tóth tanárnő, könnyed mozdulatai nyomán fénybuborék emeli ki a képletet, minden egyéb elhalványodik a felületen, hogy csak a lényegre koncentráljunk. Már túl vagyunk az izobár állapotváltozás mibenlétén, mikor laza simító mozdulatára sárgába borul a lényeg, de a tanárnő ismétli is, hanghordozásával jelezve, ezt kell rögzíteni a füzetbe.
– Leírtátok? Haladhatunk?
S haladunk, hisz nem kell új ábrát a táblára rajzolnia a tanárnak, egyúttal hátat fordítani az osztálynak, a válla fölül visszakiabálva, mit csinál éppen – újabb finom érintésre a digitális tábla máris szemlélteti az izochor állapotváltozást. Sémarajz és grafikus megjelenítés illusztrálja a további anyagot, a tanár folyamatos kérdésekkel tartja kézben az osztály figyelmét, majd a bemutatóóra közönségének demonstrálja a digitális tábla egy másik fantasztikus előnyét: ha a speciális tollal csúnyán ír rá, felismerve az alakzatot a gép olvashatóvá teszi az írást!
A didaktika ma is érvényes szabályai szerint az új anyagot ellenőrző kérdések sora zárja, s miután a tanárnő a válaszokból és a tekintetekből meggyőződhetett róla, hogy a többség bejárta vele a mára kijelölt utat a fizika határtalan birodalmában, az óra végére egy valódi tapasztalatot adó kísérletet tartogat: mi történik, ha a szifonpatron zárófóliájába szeget ütünk? A diákok most először csodálkoznak, hisz mire megszülettek, kiment a divatból az otthon készített szódavíz. A hirtelen lehűlt patronnal Tóth tanárnő körbeszaladja az osztályt, hogy mindenki megérinthesse…
Hogy élvezte-e az elmúlt negyvenöt percet, azt nem kell megkérdeznünk kicsöngetés után a máris a következő órájára siető fizikatanártól, inkább arra vagyunk kíváncsiak, hogyan hatottak az első ilyen fizikaórák a tanítványaira.
– Kétségkívül imponál a gyerekeknek. És csak így lehet állni a versenyt az internetes felületekkel, tartalomszolgáltatókkal, ha a természettudományokat meg akarjuk szerettetni.
– Akármennyire könnyednek tűnik is, amit láttunk, tudnunk kell, hatalmas munka előzte meg – világít rá Tar Jánosné. – Az interaktív tábla csupán eszköz, amely segíti a tanár munkáját, de csak azt adja vissza, amit előtte „beletett”. A projektnek köszönhetően további öt ilyen felszereltségű termünk lett, ami azért nagyon fontos, mert a mi iskolánkban minden tanár alkalmazza az infokommunikációs eszközöket. Minden tantárgyban jelen van, még a testnevelésben is: a gyógytestnevelési gyakorlatok betanításánál kiváló szolgálatot tesz ma is, pedig még nem tartunk ott, ahol mondjuk Amerikában, hogy tilos megérinteni a diákot.
Veszprémi Erzsébet
A cikk megjelent az Evangélikus Élet 2013/02. számában.
További képek:
no images were found