„A százhatvanötödik tavasz köszönt ránk azóta, százhatvanötödször esküszünk! Hányszor esküdtünk rabságban százhatvanöt év alatt? Azt is nehezen tudnánk összeszámolni, hányféleképpen ünnepeltük március 15-ét. És kik is voltak a drága hősök, a márciusi ifjak, a márciusi politikusok? A szerepeket kérjük vagy kapjuk. Elvállaljuk vagy visszaadjuk. Jól vagy rosszul eljátsszuk. Az utókor ítéli meg tetteinket” – visszhangozta a súlyos megállapításokat és kérdéseket a nyíregyházi evangélikus Nagytemplom az idei március 15-i megemlékezésen a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceum diákjainak ünnepi műsorában. Majd gyönyörűségesen áradt a dallam: „…nem értheted, amíg nem éltél nehéz éveket, / történjék bármi, míg élünk, s meghalunk, /mi egy vérből valók vagyunk!” A kárpátaljai szórványmagyarság jeles iskolájának tanulói a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium meghívásának tettek eleget az ünnepi hétvégén, kézenfekvő módon ők hozták hát a műsort is az idei iskolai ünnepségre.
Dorgai Zsófia, a szereplők egyike a 3/b-be, humán tagozatra jár a técsői líceumban, szabadidejében zongorázik, iskolai szakkörökbe jár, és tagja mind a líceum, mind pedig a gyülekezet kórusának. De ha a bemutatkozáskor nem mondta volna el magáról mindezt, már akkor kitalálhattuk, amikor az oltár előtt láttuk magabiztos fellépését. A csütörtökön, a rendkívüli hidegben a főtéri Kossuth-szobornál tartott koszorúzás után a szereplésről kérdeztük.
– Nagyon jó érzés volt magyar testvéreinkkel közösen ünnepelni, mert számunkra pont olyan ünnep március 15-e, mint azoknak, akik Magyarország területén élnek – válaszolja.
– Érzett valami bizsergést műsor közben? Kaptak más jelentést a szavak most, mint az otthoni próbákon?
– Igen – jelenti ki határozottan és azonnal. – Minél idősebb vagyok, annál komolyabban tudom értékelni a nemzeti ünnep jelentőségét. Kárpátalján egyébként egyre nehezebb magyarnak lenni. Érettségire készülve szembesülök az állam elvárásaival, hogy ukrán nyelven kell vizsgáznom. Szerencsére nagyszerű tanáraink vannak, akik segítenek abban, hogy a magyar nyelv és kultúra megtartása mellett az ukrán nyelvvel is elboldoguljunk.
Zsófia beavat élete első nagy dilemmájába is: nem tudja, hol folytassa egy év múlva, az érettségi után. Ha Magyarországon tanul tovább, nem lesz visszaút, mert Ukrajnában nem fogadják el az itt szerzett diplomát. Ukrajnában viszont csak bizonyos szakokon tanulhat magyarul.
Tanára, a műsort összeállító földrajz-történelem szakos Takács Tamás a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán szerzett diplomát, s mint mondja, az anyagi lehetőségek döntöttek helyette a továbbtanulásról, de utóbb bebizonyosodott, milyen jól van ez így.
– Csak nagyon ritkán térnek haza a Magyarországon diplomázó fiatalok, aztán még a szüleiket is elviszik, tehát fogyatkozunk. Miközben másik nagy gondunkkal is meg kell küzdenünk: az asszimilációval!
A sok-sok vegyes házasságra utal, és kíváncsian fürkészi, feltűnt-e a templomban, hogy akcentussal beszélő fiatalok is szerepeltek a műsorban.
– Ha valakinek ez bántotta volna a fülét, elmondom, milyen nagy öröm nekünk minden ilyen gyermek, hisz neki magyar identitást adhatunk az iskolai évek alatt. Ha pedig történelmi összefüggésben vizsgáljuk, jó, ha tudjuk, hogy 1848-49-ben rengeteg ruszin harcolt Kárpátalján a forradalom céljaiért.
A técsői líceum számára nagyon értékes az a testvériskolai kapcsolat, melyet a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziummal ápolnak. Más módja nem is lenne, hogy anyaországi látogatásra hozzák növendékeiket – utal ismét az anyagi nehézségekre Takács Tamás.
Mindennek tudatában vannak a nyíregyházi intézményben is, ahol
már több mint egy évtizede küldetésnek tekintik, hogy tanulóikat megismertessék a határon túli magyarság életével. A kezdeteket Tar Jánosné, a gimnázium igazgatója idézi fel:
– Az első lépéseket Erdély felé tettük. 2005 óta van testvériskolai kapcsolatunk a székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnáziummal, a técsői református líceummal pedig 2008-tól. Ez nem korlátozódik csak a diákok utaztatására, hanem pedagógiai együttműködést, a tanárok tapasztalatcseréjét is jelenti. Azonkívül igyekszünk bekapcsolni határon túli partnereinket az országos evangélikus versenyekbe, legalábbis a saját rendezvényeinkbe mindenképpen. A Szalay Sándorfizikaversenyen is részt vettek már az erdélyi diákok, Az Úr érkezése szavalóversenyen pedig rendszeres indulók mindkét testvériskola tanulói. S ha megyünk, nem szeretünk üres kézzel menni: tankönyvek, segédkönyvek, nyomtatópapír, táblafilc volt már a csomagban.
Mindez szerény ajándék ahhoz képest, hogy most tizennyolc számítógépet vitt az ünnep előtt Kárpátaljára indult 8/7. osztály. Meglepő módon nem is Técsőre, mert Huszton, az általános iskolában még nagyobb szükség van azokra az informatikai eszközökre, amelyek Nyíregyházán a hosszan elhúzódó, európai uniós támogatással megvalósult TIOP-pá-lyázatnak köszönhetően feleslegessé váltak. A nyíregyházi diákok egyébként a técsői városi megemlékezés aktív közreműködői voltak a nemzeti ünnep alkalmából, míg a 11. évfolyam két osztálya Székelykeresztúron, az unitárius gimnázium ünnepi istentiszteletén szolgált műsorral.
A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium határon túli kapcsolatai új lendületet kaptak azzal, hogy az intézmény a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Határtalanul pályázatán több mint egymillió forintot nyert. A pályázati projekt felelősétől, Somoskői Dénestőltovábbi részleteket tudunk meg:
– A pályázat révén tőlünk is többen utazhatnak idén, és hozzánk is több határon túli diák érkezhet. Az alkalmakat a nemzeti ünnepekhez igazítottuk, így október 6-án, az aradi vértanúk napján a székelykeresztúri diákok adták nálunk a városi megemlékezés ünnepi műsorát. A mi diákjaink közül akkor is utazott egy csoport Técső-re. Akkor azt a projektfeladatot kapták, hogy az ottani temetőben ápolják a líceum egykori tanárainak, a gyülekezet hajdani lelkészeinek sírjait.
A Határtalanul pályázat anyagi támogatását óriási segítségnek érzik, a pénzből az utazás és a szállás költségeit fedezhetik. Így vált lehetővé,
hogy Kárpátaljára harminc-harminc gyerek utazzon, az erdélyi testvériskolába pedig negyven diák látogathasson.
A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium mindig is büszke volt arra, hogy fontosnak tartja diákjai magyarságtudatának formálását. Csak kivételesen fordulhat elő, hogy egy tanuló az érettségiig ne jutna el a határon túli magyarok közösségéhez. Mint Takács Tamástól megtudtuk, a técsői líceumban is törekszenek arra, hogy minden tanítványukat elhozzák az anyaországba, ám hogy egy ottani diáknak van-e útlevele, vízuma, az nagyban függ a szülők anyagi lehetőségeitől. A Határtalanul pályázat révén azonban nő az esély, hogy a fiatalok megtapasztalhassák az anyaországi és a határon kívül rekedt magyarok mindennapjai közötti különbségeket – és az ennek ellenére mindig fellobbanó lelki egységet.
■ Veszprémi Erzsébet
Evangélikus Élet
2013. március 24.