A végzős osztályok osztályfőnökei elmondták gondolataikat a szalagavatóról:
Bozorády Zsuzsa:
Mit gondolok a szalagavatóról?
Egy hete nem eszem, nem alszom. Úgy érzem magam, mint aki szerelmes.
Én végig bíztam a tehetségükben, nem azért izgulok, hogy kudarcot vallanak, de ez az első osztályom és ez most nagyon izgalmas.
Nem üzennék nekik, hanem útravalóul egy áldást küldök feléjük:
„ Legyen mindig munkád, kezeid ne legyenek tétlenek. Erszényedben mindig rejtőzzön néhány pénzdarab. A napsugár találja meg mindig ablakodat. Légy biztos abban, hogy minden eső után kiderül az ég, és szivárvány köszönt majd téged.
Legyen közel hozzád mindig egy jó barát keze. És Isten töltse be szívedet derűvel és örömmel!”
Pinténé Kosina Judit: Egy osztályfőnök gondolatai
„Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép százlátó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg.”
(József Attila: (Tenyeremre tettem…)
Azt hittem, ez a tanárok sorsa, aztán gyorsan észbe kaptam, és újra „gyerek lettem”, dehogy, ezt a diákok érzik.
Már tudom egy jó ideje, hogy felnőtt és gyerek, tanár és diák egy hajóban úszik. Ha közös a célunk, és ezt nem tévesztjük szem elől, akkor semmi baj nem lehet. A hétköznapok súrlódásai elhalványulnak, eltűnnek.
Csodás szalagavatót kaptam ajándékba a „gyerekeimtől”: megható volt az ünnepség, elegáns a vacsora és életem felejthetetlen élménye a koktélruhás szalagavatói party.
Köszönöm a szereteteteket, köszönöm, hogy ballépéseimet megbocsátottátok, a közös élményeket sosem felejtem el!
Mindig várunk Benneteket, amikor jó vagy rossz sorsotok eszetekbe juttatja az iskolát, vagy netán engem.
Sikeres érettségit, gazdag, tartalmas életet kívánok Mindannyiótoknak!
Zárjátok szívetekbe Pázmány Péter szavait : „Nemes, szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek. Csupán tiszta szív és sok, sok szeretet.”
Szeretettel: Jutka néni
Teski Tibor:
Diákjaink szalagavatója számomra is időutazás, nosztalgia, megható elfogódottság és magával ragadó felszabadultság. Érdekes látni rajtuk, ahogy az utolsó év készülődése során már ők is észreveszik és rádöbbennek, hogy az idő múlásával nem csak nyernek, ahogy egyre teljesebb mértékben birtokba veszik életüket és lehetőségeiket, hanem bizony itt-ott veszítenek is. Biztonságérzetet, otthonosságot, az olykor bilincses, de azért megnyugtatóan kiismert iskolai és baráti környezetet.
A szalagavató igazán emelkedett esemény tud lenni, mert az intézmény által összekötött felek: diákok, szülők és tanárok ilyenkor ihletett szeretettel és igazi megértéssel tudják ünnepelni egymást.
A jó tanár nap-nap után igyekszik üzenni a diákjainak, s olykor sikerül is neki. Ezúttal nem üzenni, hanem kívánni szeretném nekik azt, hogy a lehető legtöbb mindent adassék nekik olyan kedvvel és lendülettel csinálni az életben, mint ahogy a szalagavatóra készültek diáktársaik, szeretteik és tanáraik számára. Tartson bennük sokáig az az egymás iránti odaadás és szeretet, amelyben a készülődés legjobb pillanataiban osztoztak.