A Pazonyi György által vezetett csapat országos 4. helyet ért el!
Gratulálunk a felkészítő tanárnak és a csapattagoknak: Kádár Annának, Soltész Botondnak, Szilágyi Botondnak!
Másfél héttel a budapesti kirándulásunk után, már megint késztetést éreztünk, hogy kutakodva a sportmúltunkban, megmutassuk a nyíregyházi virtust. Útra keltünk hát és meg sem álltunk Dombóvárig. Itt rendezték ugyanis 2022. november 25-én pénteken a Tinódi Ház aulájában az I. Buzánszky Jenő Országos Sporttörténeti Vetélkedőt. A döntőn való jelenlétünk, nyugodtan mondhatjuk, alapvetés. Eddigi eredményeink alapján az első háromba vártam a csapatot, ami most ……., nem lelőve a végkifejletet, nem sikerült. De, csak hogy egy klasszikust idézzek: „Nem adom fel, míg egy darabban látsz, nem adom fel, míg életben találsz, nem adom fel, míg nem robbanok szét!” Tisztelem annyira Sztevanovity Dusánt, hogy azonosuljak mondandójával, és hogy el is higgyem, amit írt!
Ezzel a néhány sorral el is intézhetném az egészet, de gondolva a hálás utókorra, inkább váltsuk aprópénzre a történéseket:
Rendkívül izgalmas és színvonalas küzdelmeket hozott az I. Buzánszky Jenő Országos Sporttörténeti Vetélkedő. A megmérettetésen 12 intézmény 36 tanulója képviseltette magát. A résztvevők életkora nagyon széles skálán mozgott, az 5-12. évfolyamokról egyaránt indultak versenyzők. A diákoknak az eredményes szerepléshez ismerniük kellett a verseny névadójának életrajzát, személyes sportsikereit, az 1954-es labdarúgó világbajnokság legfontosabb eredményeit, adatait, az 1952-es helsinki és a 2021-es tokiói nyári olimpiák magyar érmeseinek nevét és eredményeit. A végső helyezési sorrend egy írásbeli, egy szóbeli forduló s a gimnázium nyomógombos berendezésével játszott harmadik kör után alakult ki.
A versengés zsűrijének különösen a szóbeli részben kellett nagyon odafigyelni a helyes válaszokra, hiszen minden versenyző egyszerre válaszolt a kérdésekre nagyon rövid gondolkodási idő után. A zsűri tagjai nagyon nagy szakmai tájékozottsággal, odafigyeléssel követték a diákok minden rezdülését, ennek is köszönhető, hogy menet közben semmilyen nagyobb probléma nem akadt a lebonyolításban. A versenybizottság elnökében Győr Bélát, a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkárát tisztelhettük. A bizottságban helyet foglaló személyek pedig a magyar olimpiakutatók tótumfaktumai voltak.
A szóbeli fordulóba a versenyzők közül már csak 24-en kerültek be. Itt még teljes volt a tirpák kompánia. Majd következett a nyomógombos forduló, amelynek 3-3 fordulójában a legjobb 12 diák mérte össze a tudását. A verseny ezen stádiumában már megcsappant a kommuna. Egy fő kiszállt a brusztoló brancsból. A végső győzelemért a legtöbb ponttal álló négy versenyző újra megmérkőzött egymással egy szuperdöntőben. Különösen ebben az utolsó fordulóban érződött, hogy a tanulók óriási szorgalommal, lelkesedéssel tanulták az előzetesen kiküldött szakirodalmat, s rendkívül gyorsan tudtak dönteni a helyes válaszokról.
A sokoldalú, nagyon fáradságos küzdelem végén az egyéni kategóriában Szilágyi Botond szerezte meg a nyolcadik helyet. Teljesítményének értékéről mindent elmond, hogy rutintalan, nyeretlen kétévesként bejutott a harmadik körbe. Kádár Anna a második legjobb lány versenyzőként a még éppen döntőt érő tizenkettedik helyen fejezte be a vetélkedést. A csapat harmadik tagja, a „nagytag” Soltész Botond volt. A kissé stresszes versengés miatt a szóbeli forduló után számára bezárt a bazár. Összességében a tizenhatodik helyen vetett véget a megpróbáltatásoknak, néhány ponttal lemaradva az utolsó körről. Ezen a ponton felvetődik bennem a kérdés a vér és víz kapcsolatáról! Megdőlni látszik egy tétel? Talán a kivétel erősíti a szabályt szállóigével van dolgunk? Tök mindegy, nagy respekt jár mindhárom diákunknak!
Annál is inkább, mert a csapatversenyben a negyedik helyen végzett a koedukált galeri. És itt vissza is kanyarodhatunk az első bekezdésben tárgyaltakra. Nevezünk és megyünk egy év múlva is az országos döntőre. A cél? Acél helyezés, tehát egy-három!!!!
