2011. január 31-én este nagy volt a forgalom az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban, mivel a székelykeresztúri testvériskolánkból, a Berde Mózes Unitárius Gimnáziumból érkező diákokat és tanáraikat vártuk nagy-nagy izgalommal és kíváncsisággal. Majd egy kis késéssel meg is érkeztek, és miután Tar Jánosné igazgatónő köszöntötte a vendégeket, Kecskemétiné Szilvási Zsuzsanna tanárnő vezetésével megkezdődött a diákok családoknál való elhelyezése. Én egy fiút kaptam. Az első este nagyon hamar eltelt. Beszélgettünk egy kicsit, de mivel őket is kifárasztotta a hosszú út és minket is a várakozással teli izgalom, viszonylag hamar nyugovóra tértünk. Másnap korán kellett kelni, mivel busszal mentünk az iskolába. A buszmegállóban találkoztunk a barátnőmmel, mivel ő is fogadott egy székely diákot, így a buszon való utazás jókedvűen telt el, a fiúk útközben vicceket meséltek.
Az iskolába érkezve a díszterembe mentünk, ahol a vendégeknek előadást tartottak, így nekünk legnagyobb sajnálatunkra órára kellet mennünk. A székelykeresztúri diákok ezután az Állatparkot tekintették meg, majd az Élményfürdő volt a következő program, amin már mi is részt vehettünk. Az itt töltött idő is gyorsan és jókedvűen el telt, és örömmel hallgathattuk, hogy milyen élményeket szereztek az Állatparkban. Ezután megnézték a Luther Márton Kollégiumot és az Evangélikus Nagytemplomot. Mi viszont hazamentünk, mivel este moziba vittük újonnan szerzett barátainkat. A mozi után a Zenor Cafe felé vettük az irányt, ahonnan sajnos hamar haza kellet mennünk. Hazafelé menet, rendőrök igazoltattak bennünket és érdekes volt látni azt a félelmet a fiúk arcán, melynek hangot is adtak. Megdöbbenve hallgattuk, hogy az ottani rendőrség hogyan viszonyul az ott élő magyar lakossághoz. Otthon folytattuk az autóban elkezdett beszélgetéseket, de az idő olyan gyorsan ment, és a nap is fárasztó volt, hogy ismét aludni tértünk. Eljött az utolsó nap, amit egyáltalán nem vártunk, mivel nagyon megszerettük az újonnan szerzett barátainkat. Meglátogattuk együtt a Nyíregyházi Főiskolát, ahol megnézhettük a Campus rádió stúdióját, és egy érdekes fizika előadáson vehettünk részt. Az iskolába délutánra értünk csak vissza, és egy páran elmentünk cserediákjainkkal vacsorázni. Majd visszatértünk az iskolába és ott szórakoztunk tovább. Este fél tíz körül indultak haza. Rossz volt elbúcsúzni, de vigasztalt bennünket az a tudat, hogy márciusban újra találkozhatunk, hiszen mi is látogatást teszünk Székelyföldön. Rengeteg élménnyel gazdagodtam és gazdagodtunk mindnyájan.
Habár csak három napot töltöttek itt, mégis olyan mintha már több éve ismernénk egymást. Meglepő volt szembesülni azzal,hogy ők sokkal nyitottabbak és barátságosabbak, mint mi; hogy sokkal büszkébbek arra, hogy magyarnak vallhatják magukat (még akkor is, ha van olyan boltos, aki otthon azért nem szolgálja ki őket mert magyarul beszélnek), mint mi, akik Itthon élhetünk.
Szuchánszki Petra 4/11.