2011. május 20. A nagy nap, amit izgatottan vártunk. Elérkezett a vízitúra ideje. 6 diák a 8/11-ből már alig várta az utolsó óra végét jelző csengőszót.
13 órakor Pethő Károly, Rubóczki Béla, Szalai Attila, Kiss Zsolt kíséretében kerékpárra pattantunk és elindultunk Tokajba. Juhász Péter tanár úr autóval hozta utánunk a csomagjainkat, a sátrakat és mindent, ami egy campingezéshez szükséges. Egy kis kitérőt tettünk, a biciklizés kedvéért, ezért délután 4 órára érkeztünk meg Tokajba, a Gödör campingbe. Amint megérkeztünk egyből sátrat vertünk, pakolásztunk, helyezkedtünk. Ezzel elég sok idő elment. Mikor mindenki elrendezte a kis helyét, kitaláltuk, hogy főzni kellene valamit vacsorára. Paprikás krumpliban egyeztünk meg. Tünde, Szandi, Zsuzsa és én megpucoltuk a krumplit, Juhász Péter tanár úr pedig megfőzte. Mindenkinek ízlett, vacsora után sétáltunk egyet, majd lefeküdtünk aludni.
Szombaton reggeli után kenuba szálltunk és elindultunk a Bodrogon. Én személy szerint rettegtem, hogy beborulunk a folyóba és meghalunk… De biztonságos volt, és mentőmellény is volt rajtunk. Egy kenuban négyen ültünk. Nagyon jó volt a hangulat. Nem a Bodrogon eveztünk egész nap, hanem letértünk egy ártérre, ahol nem volt olyan magas a vízszint és gyönyörű növényeket és állatokat láttunk. Az úticélunk egy kis falu, Zalkod volt. Kalandos volt az út odáig. Voltak helyek, ahol át kellett emelni a kenut, mert nem volt víz, vagy a fák és bokrok annyira útban voltak, hogy alig tudtunk elmenni alattuk vagy mellettük. Beborult az ég, dörgött, villámlott, de hála Istennek nem esett az eső. Mikor kikötöttünk Zalkodon, elmentünk egy kisboltba, ettünk, majd béreltünk egy lovaskocsit, és felpakoltuk a kenukat. A kedves bácsi elvitte a kenukat nekünk a Tiszára, így Zalkodtól Tokajig már csak a Tiszán eveztünk. Késő délután, mikor hazaérkeztünk, nagyon ki voltunk merülve. Főztünk egy finom lecsót, hajnalig beszélgettünk, nevetgéltünk, majd nyugovóra tértünk. Vasárnap reggeli után összepakoltunk és hazajöttünk. Nagyon jó hétvége volt, életemben nem nevettem ennyit, legszívesebben még most is ott lennék. Köszönöm szépen minden szervezőnek és közreműködőnek, egy feledhetetlen élmény maradt ez a kirándulás.
Kiss Enikő 8/11.