Kedden a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központban a 2015 novemberében elhunyt, korábbi 24-szeres válogatott kapusra, Fülöp Mártonra emlékeztünk. A nevét viselő alapítvány labdarúgástörténeti vetélkedőt szervezett. A témakörök a magyar foci sikerkorszakait, így az 1930-as és 1950-es éveket, illetve az utolsó olyan évtizedet ölelte fel, amelyben még világbajnokságokon mutathattuk meg a tehetségünket.
Négy kossuthos fiú, két csapatot alkotva jelentkezett a megmérettetésre. Megyesi Márk és Rákos Bálint a „Szabolcsi Vörös Kékek” fantázianévvel próbálkozott, míg Hamza Kristóf és Hadobás Nándor a sokatmondó „Luft” megszólítással száguldott az országos döntő felé. Az izmos vállalást azonban még megelőzte egy kis közjáték: nevezhetjük selejtezőnek, nevezhetjük kvalifikációnak, a lényeg, hogy a több, mint száz jelentkező csapatot megszűrték a szervezők. Elég rendesen, mert az országos döntőre már csak tíz galerit vártak.
A vetélkedő első két fordulója a ma oly divatos online formában zajlott. A négy futballőrült egy kis tanári segítséggel csont nélkül abszolválta a megpróbáltatásokat. Már csak egy kis otthoni biflázást, memorizálást és fejtágítás kellett munkaként beletenni az „edzésbe” és nyugodt lelkiismerettel indulhattunk útnak a fővárosba. Ezek a fiúk nem magoltak, hanem egyenesen megszerezték a tudást, sőt a tudás kútjából ittak.
Fölfelé az úton még egy kicsit szakmáztunk, aztán nyugalmi pulzussal és izzadságszag nélkül vágtunk neki az országos döntőnek. A vetélkedő előtt Gundel Takács Gábor szűk egy órán át tartott purparlét a pódiumon. Rövid interjúkat készített néhány ismert válogatott labdarúgóval: Détári Lajos, Garaba Imre, Kovács Kálmán, Nagy László, Nyilasi Tibor, Pölöskei Gábor és Wukovics László neve jól cseng minden szurkoló számára. A végén jó kis támadásban volt részük a résztvevőktől, akik aláírásokra és szelfikre vadásztak.
Szóval a döntő: két forduló után hirdettek végeredményt. Az elsőben egy tablet segítségével kellett 15 másodperc alatt válaszolni a kérdésekre. A négy válaszalternatíva azért segítette a csapatokat, mert a teljes homály esetén is volt 25% esély úgy tenni, mintha a világ legkönnyebb kérdése lenne az éppen feltett és a sikeres válasz után dagadhattak a mindent tudók mellei. A második forduló már combosabb volt, nem lehetett a vakvilágba reagálni a kérdésekre. A „Mindent vagy semmit” televíziós vetélkedőhöz hasonlóan egy nyomógomb segítségével kapcsolódhattak be a csapatok a játékba. A leggyorsabb armada adhatott választ. Ha az jó volt, járt a kérdésre az erősségtől függően a 10 – 15 – 20 – 25 vagy 30 pont, ha nem, akkor ugyanannyi mínuszba. Itt a kútfő és a taktika helyes megválasztása volt a siker kulcsa.
Jól vetélkedett a két keleti végről érkezett alakulat: Bálint és Márk kettőse ezüstérmes helyen végzett, Kristóf és Nándi pedig a nyolcadik helyen zárta a nemes vetélkedést. A döntő összes résztvevője kapott egy-egy belépőt a vasárnapi Magyarország-Görögország mérkőzésre, illetve válogatott szurkolói mezzel, könyvekkel és apróbb ajándéktárgyakkal gazdagodtak.
Nincs kétségen afelől, hogy megyünk még kossuthos diákokkal ilyen és ehhez hasonló sporttörténeti vetélkedőkre, és talán az utolsó akadályt is meg tudjuk ugrani majd egyszer.
Gratulálunk a sikerhez a fiúknak és a felkészítő tanáruknak, Pazonyi Györgynek!
