Nyíregyháza történelme akkor vett új fordulatot, amikor e tájék újratelepítésével (1753) evangélikus telepesek érkeztek Békés megyéből, később a Felvidékről.
A telepítéstől számítva 33 év múlva már felépült az evangélikus nagytemplom (1786), majd rövidesen a városháza is, hiszen Nyíregyháza mezővárosi rangot kapott. A földesúri hatalomtól szabaddá váló, szorgalmas és tehetséges emberek úgy gondolták, hogy a templom, vagyis az Isten háza, a közösség, vagyis a városháza, tehát a hitélet és a közélet fórumainak megteremtése után létrehozzák a szabad élet fejlődéséhez szükséges harmadik intézményt, az iskolát, vagyis a tudomány házát.
Ennek eredménye lett az 1806-ban megalapított ún. „professzori iskola”, amelyet a nyíregyházi evangélikus gyülekezet hozott létre. Céljuk az volt, hogy gyermekeik számára a hit ereje és a polgári szabadságjogok lehetősége mellé az oktatás szellemi fegyverét, a tudományt is a kezükbe adják, „szeretett gyermekeinknek utat nyissanak a nagyobb tökéletesedésre”.
Amit elhatároztak, teljesítették is. Szinte egy-mozdulattal adták össze az akkori jelentős összeget a „főbb iskola felállításához (a professzori iskola abban az időben középiskolai szintű oktatást jelentett), noha a jó „tirpák” gazdák nem arról voltak híresek, hogy könnyen megnyitják pénztárcájukat.
Nemcsak az alapítás ténye -2006-ban ünnepeltük gimnáziumunk alapításának 200-dik évfordulóját- hanem szellemisége is tanulságos. Az iskolaalapító ősök az első professzor számára a következő feladatot írta elő:
„…óhajtjuk, hogy az iskolai ifjúságunk igazi keresztyén erkölcsre mind parancsolatok, mind szép példaadás által úgy vezettessék, hogy igaz vallás-ismerete és erkölcsi szép serénysége mindenekben kitűnjék. A többi tanulmányokra pedig akként fordíttassék gond, amint azt az idő szelleme fogja javallani, de a honi nyelv gyakorlását és tanítását mindenek felett kívánjuk.”
Gimnáziumunk oktatási-nevelési céljai között ma is ez a hármas követelmény található, vagyis a valláshoz való hűség és a jó erkölcs megtartása, a korszerű tudományok oktatása, a nemzeti nyelvhez való ragaszkodás. Az elültetett mag szárba szökkent, hiszen iskolánk 1861-ben algimnáziumi rangot kapott és az „idő szellemének” megfelelően már az ún. ipartudományok tanítása is hangsúlyt kapott az iskola tanrendjében, de ismét kinyilvánításra került, hogy az iskolában „a tanítási nyelv örök időre is kizárólag magyar legyen”.
A kiegyezést követően, 1867-ben „államérvényes” bizonyítványokat kiadó intézménnyé, vagyis rendes gimnáziummá minősítették az iskolát. A gimnázium főépületét 1888-ban avatták fel, de mai formáját 1905-ben nyerte el Alpár Ignác terveinek köszönhetően.
A gimnázium vezetése 1890-ben felvette a kapcsolatot a turini száműzetésben élő Kossuth Lajossal, aki saját kezűleg írt szép levelében (ma is megtalálható az igazgatói szoba falán) hozzájárult, hogy az ő nevét viselje a Kossuth-Emlékalapítvány, melynek kamataiból ma is minden évben a Kossuth-pályázatra beadott legjobb munkákat jutalmazzuk. Ezzel a gimnázium a Kossuth Lajos által képviselt nemzeti szellemiséget is vállalta.
Az alapítólevél 1896-ban újabb feladattal bővült: „legyen gimnáziumunk mindenkor az ismeretek bőséges tárháza; nemes jellemek képzője és az igaz hazafiság oltára”. Ezek azok a történelmi előzmények, az anyanyelv tanítása, hazaszeretetre nevelés, Kossuth Lajos forradalmi eszmeisége, amelyek odavezettek, hogy 1921-ben, a trianoni békediktátum után, iskolánk felvette a „Nyíregyházi ágostai hitvallású Evangélikus Kossuth Lajos Főgimnázium” nevet.
A második világháború után az iskolát államosították (1948) és ezzel 44 évre megszűnt gimnáziumunk egyházi jellege, megtört az 1806 óta tartó fejlődés. Megtört, de el nem bukott! Sok tanár megmaradt a „régiek” közül, akik a diktatúra torz téveszméi között törekedtek arra, hogy a „kossuthos szellemiség” továbbéljen. Az ősi „alma mater” újkori története 1992. július elsejével kezdődött, amikor a gimnázium visszakerült a nyíregyházi evangélikus gyülekezet tulajdonába és a fenntartója a Magyarországi Evangélikus Egyház lett.
Nyíregyházi Evangélikus egyház története
Visszatekintés az elmúlt 200 év fontosabb állomásaira
„E templom s iskola között
Futkostam én is egykoron, –
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s ez iskolát.”
(Reményik Sándor)
Az ősök templomépítő és iskolaalapító akaratáról
Bő negyedévezrede annak, hogy Nyíregyházára települt 300 olyan evangélikus család – Szarvas, Békéscsaba, Tótkomlós, Mezőberény, Orosháza településekről – akik óriási szorgalommal rövid idő alatt gazdaságot alakítottak ki, egy elvadult vidék termővé tételével.
Ezt az áttelepülést szimbolizálja a Nagy Benedek által 2001-ben készített szobor – a Kossuth tér északi szegélyén -, ahol a telepítő földesúr, gróf Károlyi Ferenc átadja fogadó nyilatkozatát Petrikovics János szarvasi csizmadiának, az áttelepülés szervezőjének.
„Tallózzunk mezején régen volt, dolgos időknek.
Ősök jönnek elém, homokon várost alapítók,
Kiknek erénye, miként a kis ablakon át az olajmécs
Esti sötétségben szelíden hívogatja a vándort;
Úgy vonz, tiszteletet keltvén késő unokában.”
/Vietórisz István/
A tót ajkú evangélikus családok áttelepülésével, a fából épített imaházukba, a magukkal hozott harang hamarosan istentiszteletre hívta az új telepeseket.
Kezdetét vette a Nyíregyházi Ágostai Hitvallású Evangélikus Eklézsia működése, és megkezdődött a gyülekezet számbeli növekedése is. A magyarországi evangélikusok egyik sajátossága, hogy a reformáció kezdeteitől németek és szlovákok színesítették a gyorsan szerveződő gyülekezeteket.
A tiszteletet érdemlő áttelepülők hozták az üldöztetés során is megtartott hitüket, hozták a leleményességgel és vállalkozó kedvvel fűszerezett tenni akarásukat, az új életkörülmények és az új típusú gazdaság kibontakozásához.
Az újratelepítés utáni időszakban, az evangélikusoknak nehéz éveket kellet átélni, hiszen üldözték vallásukat és arra is volt példa, hogy egymás ellen hangolták az őslakosságot és a betelepülőket. A vallási türelmetlenség sok gondot okozott az áttelepülőknek. Egy éjszaka le kellet bontani a korábban megépített csűrtemplomot, s a harangot Sulyán-bokorban rejtették el. Már távozni akartak, szerencsére a grófnak sikerült a felsőbbségtől kieszközölni maradásukat.
Városunkban a Békéscsabáról érkezők a mai Luther utcán, a Szarvasról érkezők a mai Szarvas utcán telepedtek le, ezt ábrázolja az utca elején elhelyezett művészi alkotás, Sebestyén Sándor bronzplasztikája. A város határát jelentő földeket, mezőket és Cserkesz pusztát egymás között igazságosan felosztották és ideiglenes lakhelyeket ún. szállásokat létesítettek, a várost ölelő földeken.
A vallási megszorítás II. József ún. Ediktum Tolerantie (1781), azaz türelmi rendeletével szűnt meg. 1784-ben Giuseppe Aprilis olasz mester tervei alapján a nyíregyházi evangélikusok nagy építkezésbe kezdtek. Három évtizedes itt tartózkodásuk csodálatos eredménye – közelmúltban mívesen felújított, későbarokk stílusjegyeket viselő műemlék – a Nagytemplom, amelyet 1786. október 22-én szenteltek fel.
A későbbiek során a templom kívül és belül is tovább szépült, gazdagodott, majd a főbejárat fölé 12 kisharangot helyeztek el. A harangok minden órában eljátsszák a „Jövel Szentlélek Úristen” kezdetű ének első két sorát.
Már a Nagytemplom felszentelésének évében a közel hatezer nyíregyházi lakos 81%-a evangélikus volt.
Már ekkor mezővárosi státuszt kap Nyíregyháza, mely évenként négy nagyvásár, szombatonként pedig hetivásár tartására ad lehetőséget. 1804-ben a Dessewffy családtól, illetve 1824-ben a Károlyi grófoktól a város közössége „örök időkre megváltotta magát a földesúri terhek alól”.
Az esemény nagyságát még Madách Imre is megemlíti Sontágh Pálnak írott soraiban:
„Nyíregyházán láttam egész nagyságában az örökváltság eszméjét magát tanúsítani”
„Oskolai intézeteink jelen állapotját feljebb emeljük…”
Az evangélikus gyülekezet presbitériuma határozatot hozott egy ún. „professzori iskola” megalapításáról. A nevezetes egyházi tanácsülés 1806. augusztus 20-án volt:
„Az most a mi szándékunk, hogy oskolai intézeteink jelen állapotját feljebb emeljük, s ezáltal szeretett gyermekeinknek utat nyissunk nagyobb tökéletesedésre”
A professzori iskola nebulói, akik az 1806-i alapítási évet követően – majd egy fél évszázadig – a Luther-ház templom felőli sarkán volt egykori épületbe jártak, afféle gimnáziumi előkészítőre, ahol osztatlan iskolai módszerekkel, egyetlen professzor vezetése alatt tanultak.
Az iskolavezető professzoroktól elvárták, hogy az indulásnál megfogalmazott hármas igényt folyamatosan teljesítsék:
- a valláshoz való hűséget és a jó erkölcsöt,
- a korszerű tudományok oktatását,
- a nemzeti nyelv ápolását.
A professzori iskola 48 esztendőn át eredményesen működött, egyre magasabb színvonalra jutva a város és környéke kedvelt iskolája lett.
A helybeli evangélikus tanulókon kívül, más felekezetű diákok is beiratkoztak, sőt a környékbeli nemesi és polgári családok gyermekei is tanultak a magasabb képzést nyújtó „oskolában”.
A császári hatóság a professzori iskola fenntartási körülményeit elégtelennek találta, ezért 1854-ben működését megtiltotta. Mivel erre az „előkészítő” funkcióra a városban szükség volt, lényegében illegálisan az oktatás úgy folyt tovább, mint eddig, csak nem használták a „professzori” jelzőt, s az elemi iskola kereteiben működtek.
A Bach-korszak vége felé már szervezkedés indult az evangélikus iskolabizottság részéről, számítva az érdekelt családok anyagi és erkölcsi támogatására. 1861-ben a birodalmi előírásoknak megfelelően szabályos algimnáziumot indítottak be az evangélikus egyház keretei között. A városban élő bölcsészeti és jogi képesítéssel rendelkező Palánszky Sámuel szervező és vezető tevékenysége révén elkezdődött a tanítás, az elárvult professzori iskola épületében.
Az algimnázium kiteljesedését segítette az 1863. július 22-ei gölnicbányai egyházkerületi gyűlés, mely indítványozta az iskola nyilvánossági joggal történő felruházását is, amelyet 1867-ben a V.K.M. is megerősített. 1863/1864-ben megkezdődött a rendszeres torna és szabadkézi rajz tanítása, ezzel egyidejűleg bevezetik az iskolai bizonyítványlapok készítését is. Az 1864/1865-ös iskolai évben már a IV. osztályt is megnyitották, így az iskola teljes algimnáziumként működhetett.
Az akkori püspök megkérte az „államérvényes” bizonyítvány kiállítási jogát is.
Az oktatáshoz szükséges gyűjtemények, felszerelések, a lakossági adakozás útján egyre gyarapodtak.
1875-ben már a VI. osztályt is megnyitják. Ekkora sikerült megvenni a Gimnázium-köz és a Szent István utcai nagy saroktelket, ahol a már ott álló emeletes épületben elhelyezhetők lettek az évfolyamok és az irodák. A telekvásárlási, építési, berendezési költségek jelentős része társadalmi felajánlásokból nyert fedezetet, amely a szülők, egyháztagok és más vallású polgárok adományaiból gyűlt össze.
Az új épület alapkövét 1886. szeptember 1-én Bobula János fővárosi építész tervei alapján rakták le. Az átadást pedig a nyíregyházi Vojtovics-Barzó építész páros vállalta 1887. augusztusára.
1886-ban megnyitották a VII., a következő évben pedig a VIII. osztályt is. Ekkora készült el a gimnázium új épülete, amely az iskola mai nyugati szárnyát képezi.
Az első érettségi vizsgára 1888. júniusában került sor. Az érettségi elnök Farbaky József nyíregyházi evangélikus lelkész volt. Az állam részéről Békési Gyula tantestületi főigazgató jelent meg. Az érettségiztető tanárok a következők voltak: Martinyi József igazgató magyarból és történelemből, Leffler Sámuel latinból, Chotvács Ágoston németből és görögből, Mészáros Ferenc mennyiségtanból és természettanból. Az érettségizők száma 18 volt.
Nyíregyháza város polgársága 1889-ben is megünnepelte március 15-ét. Az ünnepet követő társas vacsorán Bencs László városi tanácsos, a későbbi polgármester azt indítványozta, hogy hozzanak létre egy alapítványt, amellyel a történelem tantárgy legkiválóbb növendékét jutalmazzák. Még az est folyamán gyűjtést kezdeményezett és több mint 300 korona gyűlt össze, amelyet rövidesen 1000 koronára tudtak kiegészíteni. Levelet intéztek Kossuth Lajoshoz Turinba, (ma: Torino) engedélyt kértek, hogy az alapítványt, nevéről nevezhessék el. Kossuth Lajos 1890. szeptember 30-án saját kezével írt levelében hozzájárult, hogy az alapítványt az Ő nevéről nevezzék el.
Az alapítványi díjat először 1891-ben adták ki. A későbbiekben a történelmi tárgyú dolgozatokat, a kijelölt bíráló bizottság értékelte és a győztes jutalmát, az 50 koronát, mindig március 15-én, ünnepélyes keretek között adták át.
A Kossuth-levél eredetije ma is iskolánk egyik értékes relikviája, mely bekeretezve az igazgatói irodában nyert elhelyezést.
Az új épületben működő főgimnázium tartalmában is megújult, az 1861 óta követett tanterv helyébe az állami tanterv lépett. Rendezést nyert a vallástanítás kérdése is.
Az egyháztanácsi határozat alapján, az iskola kormányzótanácsa elfogadta, hogy az egyházi segédlelkész egyúttal a gimnázium vallástanára is lesz. Így került Nyíregyházára Geduly Henrik 1891-ben káplánnak és az Evangélikus Gimnáziumba hitoktatónak. Öt éven keresztül tanította az evangélikus és református diákokat hittanra, de tevékenyen vett részt Nyíregyháza irodalmi, kulturális és társadalmi életében is. A millennium évében – 1896-ban felkérésre megírta: Nyíregyháza az ezredik évben című monográfiáját.
Geduly Henrik püspök avatta fel a Kossuth gimnázium új zászlóját, melyen Kossuth Lajos képe alatt híres mondása áll: „Az egység erő” A zászló ma a gimnázium dísztermében látható.
1901-ben szerveződnek az ifjúsági játékdélutánok. 1905-ben megtörtént a gimnáziumi játszótér berendezésének összeszerelése, a következő évben már zenetanfolyam is indult a gimnáziumban.
A nyolcosztályos fiúgimnáziummá történt fejlesztés évétől (1887), valamennyi osztály tanulólétszáma jelentősen megemelkedett és szükség lett volna a párhuzamos osztályok indítására. Az intézet 1904-ben 120 000 korona építkezési államsegélyt kapott. Ebből az összegből Alpár Ignác tervei alapján a bővítmény alapkövét 1905. augusztus 17-én tették le, majd Király Sándor és fia, helybeli építőmesterek kivitelezésében tető alá került az új emeletes épületszárny, és az intézet a 100 éves fennállását már az új átadott iskolaépületben ünnepelhette meg.
A főépület építésével szinte egy időben 15 355 korona költséggel elkészült az új tornacsarnok, így az új épületek avatására 1907. szeptember 7-én került sor.
1908-tól az iskola vezetősége megszervezi az iskolaorvosi szolgálatot, mely a tanulók egészségvédelmét szolgálja és egyben a szegény sorsú tanulók ingyenes gyógykezelését jelentette. A két legfelsőbb osztályban az egészségtan tanítása is az iskolaorvos feladata volt.
A tanári testület 1910-ben bevezette az egyhuzamban való osztatlan tanítást, a régi délelőtt délutáni tanítás helyébe.
1912 nyarán mozgalom indult meg a helyi társadalomban, hogy a főgimnáziumba más iskolák mintájára lányok is felvehetők legyenek, s a fiúkkal együtt végezhessék középiskolai tanulmányaikat. Az intézet engedélyt is kapott naponta bejáró, s az év végén vizsgázó magántanuló lányok felvételére. Az érdekelt szülőknek a maguk költségén gondoskodni kellett női felügyeletről, valamint teljes tandíj fizetésre voltak kötelezve. Kezdetben 11 leánytanuló kapott felvételi lehetőséget, később a létszám fokozatosan emelkedett 76 főre.
1914-ben megkezdődött az első világháború, ez a világégés mind anyagi, mind az emberveszteséget tekintve messze felülmúlt minden korábbi fegyveres konfliktust. A háború és következményei az iskolai életet is megrendítették.
Az iskola épülete, felszerelése, tanár, tanítvány, de legfőképpen a tanítás és nevelés szenvedte el a háború borzalmait.
A tanárok és tanulók egy része bevonult, az óraszámokat csökkenteni kellett. A tanulókat vöröskeresztes szolgálatra vonták be, fémet, gyógynövényeket gyűjtöttek, 1915 tavaszán pedig 76-an aratógépkezelési tanfolyamon vettek részt. A hadba vonulók száma 1914/1915 tanévtől fokozatosan emelkedik végül már 163 tanuló teljesített katonai szolgálatot. A háború első két esztendeje még elviselhető volt, a harmadik háborús tanév már tele volt megpróbáltatásokkal.
„Minél tovább tart a háború, annál inkább kívánjuk a békét, mint ez iskola nyugodt és sikeres munkájának biztosítékát” – írta Vietórisz József a háborús évek igazgatója.
A nevelőtestület a tanárhiány ellenére rendületlenül tanít, 1916-ban a tanulólétszám 636-ra emelkedik a bejáró leánytanulókkal. Hozzájárult ennek a létszámnak az eléréséhez az a 33 erdélyi menekült tanuló is, akiknek a szülei a román betörés következtében vármegyénk területén kaptak elhelyezést.
A háború hatása minden irányban kedvezőtlenül alakult. Egyre kirívóbb lett az elszegényedés és a fokozódó drágulás. Szembetűnő az emberek reménytelensége, érezhető a nyersanyaghiány. A fűtőanyaggal való takarékoskodás miatt 21 napig szünetelt a tanítás; ezért a tananyagot meg kellett rövidíteni. A tanári kar 1918. december 29-én már a független magyar köztársaságra tette le az esküt.
1919. április 27-én vonultak be Nyíregyházára a megszálló román csapatok, a román katonák kifosztották a könyvtárat, a szertárakat az iskolai felszerelést tönkretették. Iskolánk működése csakhamar megbénult, a kár meghaladta a 175 000 koronát.
Vietórisz József igazgatót, minden kihallgatás és tárgyalás nélkül Fogaras várába hurcolták és közel négy hétig fogva tartották.
1917-ben, megnyílt a „Gedulyként” ismert helybeli Evangélikus Leánygimnázium, amelyet Geduly Henrik, a tiszai egyházkerület püspöke alapított a reformáció 400 éves évfordulóján. Ezután az iskolánkba járó leánytanulók száma fokozatosan csökkent. 1920 júniusának érettségi vizsgája után a leánytanulók kikerültek iskolánkból.
A Horthy-korszak első intézkedései közé tartozott középiskolai vonalon az első osztályosok felvételi vizsgájának bevezetése, hogy az „oda nem valók” már itt kimaradjanak a középiskolából. Hasonló célt szolgált az 1921-ben életbe lépett új állami Rendtartásnak az a rendelkezése, miszerint a középiskola IV. osztályának végezetével meg kellett állapítania a tanári karnak, hogy a tanuló szellemi fejlettsége alapján alkalmas-e a felsőbb osztályok tanulmányainak elvégzésére. Ha nem úgy bizonyítványába ez a véghatározat került:
„A negyedik osztályt sikerrel elvégezte, de középiskola felsőbb osztályaiba nem léphet.”
A nemzeti hagyományokhoz való kapcsolódás, a haladó nemzeti örökségünkhöz történő ragaszkodás és az a benső kapcsolat, amely iskolánkat már 1890-ben Kossuth Lajos nevével kapcsolta össze indította intézetünk vezetőit arra, hogy iskolánk hivatalos címébe felvegye az evangélikus vallású Kossuth Lajos nevét. Az 1921. július 2-án tartott tantestületi ülésen Dr. Vietórisz József javaslatát elfogadták. Így lett iskolánk neve: „Nyíregyházi ágostai hitvallású Evangélikus Kossuth Lajos Főgimnázium”
Ettől kezdve újabb és újabb események bizonyították a névadó iránti tisztelet gyakorlatban történő kiteljesedését. Így került sor a Kossuth-évfordulók rendszeres megünneplésére, koszorúzásokra, Kossuth portréjának megfestésére, emlékfa ültetésére, Kossuth dombormű elkészítésére, a monoki szülőház és a múzeum rendszeres meglátogatására.
A tanulási lehetőségek korlátozásai ellenére a tanulólétszám egyre emelkedett. 1922-ben Nyíregyházán megnyílt a Királyi Katolikus főgimnázium, de ez a körülmény sem csökkentette észrevehetően iskolánk tanulólétszámát.
A kormány továbbra sem engedélyezte a párhuzamos osztályok indítását, így állandó túlzsúfoltság jellemezte a főgimnázium osztályait.
1924-ben a vallás és közoktatásügyi minisztérium az eddigi kétféle középiskola – gimnázium és reáliskola – mellett felállította a reálgimnáziumot, mint harmadik iskolatípust. Erre azért is szükség volt, mert a természettudományok fejlődésén alapuló technikai – műszaki haladás eredményeit nem lehet továbbra is kizárni a középiskolai tanításból. Ehhez társult a modern nyelvek ismerete, mely hathatós eszköz lehet hazánk érdekeinek szolgálatában. Így intézetünk fokozatosan reálgimnáziummá alakult át.
1929. júliusában Bencs Kálmán felügyelő, Vietórisz József nyugalmazott igazgató és Teltsch Kornél igazgató összefogásával, megalakult a Nyíregyházi Öregdiákok Egyesülete.
„Az egyesület célja, hogy a Nyíregyházi ágostai hitvallású Evangélikus Kossuth Lajos reálgimnázium tanárai és volt tanítványai között az összetartozandóságot ápolja, a reálgimnázium szellemi és anyagi érdekeit támogassa és ezzel a magyar nemzeti nevelés céljait előmozdítsa”
/Zsolnai: Értesítő 1935/36. 45. o./
Ugyanebben az évben a tanulóifjúság által összegyűjtött pénzből, megfestik Kossuth Lajos képét, melyet a díszteremben helyeztek el. A Bessenyei-önképzőkör 74 tagja, 500 példányban jelenítette meg a Bessenyei költeményeiből készült antológiát.
1934-ben az I. és III. osztályok, 1935-ben pedig a II. és IV. osztályok párhuzamosítására került sor, ugyanekkor a V.K.M. utasítása alapján – kísérletképpen a két első osztályban – bevezetik az osztályfőnöki órákat, valamint kötelező jelleggel a tanulók fogászati szűrését.
1935-ben életbe lép az új középiskolai törvény, amelyet az akkori miniszterről, (Hóman Bálint) „Hóman törvények” elnevezést kapja. Ennek lényege, hogy egységes tanterv alapján, egyesítse a Klebersberg-féle háromtagozatú középiskolát és ettől kezdve iskolánk: Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium néven szerepel.
A második „Hóman törvény” a közoktatásügyi igazgatással kapcsolatos, melynek eredménye, hogy az ország területét nyolc tankerületre osztotta fel, így az iskolánk 1941. márciusáig a debreceni tankerülethez tartozott. Később az iskola gazdasági, tanulmányi és pedagógiai ellenőrzését a szatmárnémeti királyi főhatóság gyakorolta.
/Zsolnai: Értesítő 1940/41. 39. o./
Az útkeresés széles skálájában bontakoztak ki az ifjúsági egyesületek, amelyekbe számos diák érdeklődési körének megfelelően bekapcsolódott. Az ifjúsági élet és az iskolai munka fontos szócsöve lett az önképzőkör szerkesztésében megjelenő Nyíregyházi Kossuth Diák című lap, amely 1937/38-as tanévben indult.
1939-ben megkezdődött a leventeképzés, s ezzel egy időben az iskola katonai célokra való igénybevétele is. Egy évvel később az iskola 38 tanulója szombatonként külön kiképzésben részesül a helybeli gyalogsági laktanyában.
1940-ben megkezdődik a zsidótörvény végrehajtása. Az intézet tanulói és tanári kara a zsidótörvény végrehajtását csak lassítani tudta, de megakadályozni nem. Az izraelita tanulók száma rövid idő alatt 50%-kal esik vissza, majd a deportálások teljesen kitörlik őket a tanulók soraiból.
Az iskola katonai célokra történő igénybevétele fokozódik, 1942-ben már teljesen katonai kórházzá alakult az épület.
A háborús években nehéz körülmények között iskoláról-iskolára vándoroltatással folytatódott a tanítás. A helyzetet súlyosbították a katonai behívások, amelyek miatt csonka tanári karral, kényszerű szünetekkel, olykor délutáni és esti menetrenddel folyhatott a munka. 1944. március 20-án Kossuth halálának 50. évfordulóján a névadó iránti tisztelet és hagyomány ápolására a városháza előtti Kossuth szobrot az ifjúság a rendőrség tilalma ellenére is megkoszorúzta. A tanév április elején befejeződött, s mielőtt az újabb tanév megkezdődhetett volna 1944. szeptember 6-án Nyíregyházára is rászakadt a háború borzalma, bekövetkezett a város első légibombázása.
Turóczy Zoltán püspök, Dr. Schárbert Ármint bízta meg a vezetői teendők ellátásával.
1944. november 20-án az evangélikus elemi iskola épületében 20 tanulóval elkezdődött a tanítás. 1945. május 23-tól augusztus 31-ig nyári tanfolyamot szervezett, hogy a diákok tanévet ne veszítsenek, így 145 diák kapott bizonyítványt. A következő tanévet már a fűtetlen, teljesen kirabolt gimnáziumban kezdték meg. Az államosítás után Schárbert Ármin nyugdíjba vonult, neki köszönhető, hogy a romokból válság nélkül keltette életre az öreg „Alma Matert”.
1948 júniusában az ún. fordulat évében az államosítás a legfájdalmasabban az evangélikus egyházat érintette, hiszen valamennyi oktatási intézményét államosították.
Az általános iskola megszületése s az ezzel együtt járó gimnáziumi négy alsó osztály megszűnése átmenetileg lecsökkentette iskolánk tanulólétszámát. Az államosítás évében 5 osztályban 190 diák tanult a gimnáziumban. Ez a tanulólétszám 4-5 év alatt átlagosan évi 400 tanulóra emelkedett. Az államosítás utáni időszak igazgatója Tóth István volt, majd a vezetést Kiss Ernő vette át, aki a tanulmányi rend és a fegyelem megszilárdítására fektette a fő hangsúlyt.
Lemondása után, Horváth Sándort a Zrínyi Ilona Gimnázium igazgatóját nevezték ki iskolánkhoz. Vezetése alatt 1956 májusában került sor a 150 éves jubileumi ünnepségek előkészületeinek megszervezésére és lebonyolítására. A jubileumi előkészületek során öreg diákok sora emlékezett meg levélben vagy élőszóban a szeretett Alma Materről: – „Itt töltöttem életem legboldogabb éveit!” – hangzott a vallomás!
Néhány hónappal később közbeszólt a történelem, 1956 októberében kirobbant a magyar forradalom és szabadságharc. Iskolánk egykori diákját Szilágyi Lászlót /1936-1945/ választották meg a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei forradalmi bizottság elnökének. Tevékenységéért 1958. május 6-án a kommunista diktatúra kivégezte. A forradalom megyei diákvezetője és mártírja, Dandos Gyula a Kossuth Gimnázium 4. b. osztályos tanulója /1953-1957/ volt, aki /1938. Torockó – 1957. Szentgotthárd/ menekülés közben a nyugati határzónában életét vesztette. A forradalmi események idején iskolánkban 3 hétig is szünetelt a tanítás. A második félévtől a tanítás folyamatos volt.
Az 1957/58. tanév Adriányi László igazgatásával indult, ekkor 13 osztálya és 432 tanulója volt a gimnáziumnak.
Iskolánk az első nagymúltú gimnázium, mely az 1962-től fokozatosan szakközépiskolává alakult át.
Az 1964/65-ös tanévben az utolsó gimnáziumi osztályok érettségije után, már csak az esti és levelező tagozaton működött a gimnáziumi oktatás.
A Kossuth Gimnázium a főiskolák létrejöttéig, másfél évszázadon át a legnagyobb hatású oktatási-kulturális intézménye volt Nyíregyházának.
Története az államosításig elválaszthatatlanul összefonódott az evangélikus gyülekezettel és a városi vezetés segítő törekvéseivel. A gimnázium diákjainak jó részét mindig Nyíregyháza város, szorgalmáról ismert, szabadságra törekvő polgárainak gyermekei képezték, akik szívós küzdelemmel e helyen tartósan megtelepültek. Véghezvitték az örökváltságot, kiharcolták a városi jogot, újabbnál újabb kezdeményezéseikkel és sikeres vállalkozásaikkal, a gazdaság és kultúra gyarapításával nem sokkal egy évszázad után a megye székhelyévé fejlesztették Nyíregyházát. A város polgárainak e kezdeményező, jobbra törekvő szelleme hatotta át az iskola oktató-nevelő munkáját és a lelkes tanárok tevékenysége révén a művelt nemzedékek egész sorával gazdagította Nyíregyháza és környéke társadalmát.
Az államosítást követő tanévben 1949-ben vegyestagozatú építő- és gépipari dolgozók gimnáziuma indult el iskolánkban, mely két év után a Nyíregyházi Építőipari Technikumhoz került. Ezt követően az 1952/53. tanévtől, az iskola falai között folyamatosan működött az esti és levelező oktatás. Kezdetben a Kossuth Lajos Gimnázium tagozataként, 1964-től önálló intézményként, a „Dolgozók Kossuth Lajos Gimnáziuma” megnevezéssel.
A különböző tanfolyami formákkal együtt az 1970-es évek elején a tanulólétszám meghaladta az évenkénti 1000 főt is. Mivel a tanfolyamok idő közben betöltötték feladatukat, megszűntek, a létszám csökkent.
A Dolgozók Kossuth Lajos Gimnáziumában az 1980-as években a tanulólétszám 400 fő körül állandósult 12 tanulócsoporttal.
A négyéves gimnáziumi képzés mellett 1966-tól az intézmény, mintegy 6 éven át előkészítő tanfolyamot szervezett a szakmunkás oklevéllel rendelkezők számára, akik így rövidített idő alatt szerezhették meg a gimnáziumi érettségi bizonyítványt.
1977-től 5 éven keresztül a gimnáziumi képzés mellett helyet adott az intézmény a fa-, cipő-, ruha- és textilipari szakközépiskolának is, amelyeknek ekkor nem volt megyénkben nappali tagozata.
1982-ben a szakközépiskola helyett a szakmunkások hároméves szakközépiskolája kezdte meg itt a működését. A szakmunkások szakközépiskolája adta az 1980-as években a tanulólétszám mintegy 50%-át.
A Dolgozók Kossuth Lajos Gimnáziuma 1996-ban a Korányi Frigyes útra költözött.
A gimnáziumi képzés újraindítása
1980-ban az oktató-nevelő munka párhuzamos biztosítása mellett indult el a Kossuth Lajos Gimnázium épületegyüttesének eddigi legnagyobb rekonstrukciója. Az állagában erősen megromlott objektum teljes korszerűsítését, felújítását három ütemben, több mint 18 millió Ft-ért – NYÍRTERV dokumentációi alapján – az ÉPSZER vállalat dolgozói végezték.
A kivitelezési munkálatok gondossággal folytak, mivel az épületet az Országos Műemlék Felügyelőség műemlékjellegű épületté nyilvánította. A rekonstrukciós munkálatokkal egyidőben már az 1980-81-es tanévtől folyamatosan zajlott a Kossuth Lajos Gimnázium néhány leendő osztályának beiskolázása a Kölcsey, Vasvári és Krúdy Gimnáziumokban.
Az intézmény fennállásának 175. évfordulójára a megyei tanács 33/1980. (XII. 10) T. sz. határozatával a Kossuth Lajos Gimnázium működésének ismételt megkezdését 1981. szeptember 1-től rendelte el.
1861. április 16-tól Szedlák Richárd középiskolai csoportvezetőt bízták meg az igazgatói teendők elvégzésével.
A jubileumi tanévnyitó ünnepségen 5 saját beiskolázású osztály mellett, a további 6 osztályunk a Krúdy (2) a Kölcsey (1) illetve a Vasvári Gimnáziumból (3) érkezett.
A gimnázium újraindításakor a 11 tanulócsoport 334 diákja és a 22 fős tantestület együttese vállalkozott a 175 éves múlttal rendelkező intézmény haladó hagyományainak újjáélesztésére.
Az akkor megalakuló Baráti Kör kezdeményezésére előkészületeket tettek, programokat dolgoztak ki a nyolcosztályos tagozat újbóli megindítására. Erre 1990-ben sor is került.
Az ősi iskola újkori története 1992. július 1-vel kezdődött, amikor is a gyülekezet kérésére a Magyarországi Evangélikus Egyház és a helyi önkormányzat – az 1991. évi XXXII. Tv. 9.§-a alapján – MEGÁLLAPODÁST kötött, amelynek értelmében a gimnázium visszakerült az alapító nyíregyházi evangélikus gyülekezet tulajdonába. Az iskola fenntartója ez időponttól a Magyarországi Evangélikus Egyház lett.
Az új vezetésű iskola a régi nevét vette fel: Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium. 1992. szeptember 1-jén megkezdte működését, 22 osztályában 660 tanulóval és új tanárokkal felfrissülő, illetve lojalitást vállaló rég tantestülettel. A fokozatosan megnyugvó szellemi légkört, az új tanári lelkület kialakulását a Pál apostoli intelem vezérelte és vezérli: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!”
A gimnázium új vezetése – a Megállapodás szerint – az itt maradni akaró tanárokat, és a nyolcosztályos tantervet is átvette, így biztosította az oktatás folyamatosságát.
A tantervi „újdonság”-ot, többletet, az órarend szerinti hittan órák jelentették az egyházi osztályokban. Így a négy történelmi egyház: a római és a görög katolikus, a református és az evangélikus felekezetek hitoktatói heti két órában foglalkoznak a diákokkal. A spiritualitás jelenlétét erősíti még a nap-kezdő imádság, a hét-kezdő templomi áhítat és a félévenkénti „csendesnap”. A tantestület lelki erősítését szolgálja a „Csendben Isten előtt” elnevezésű áhítat, ige-magyarázat.
A 2005/2006. tanévben 21 osztályban 513 tanuló járt. A tanítás nyolcosztályos, hatosztályos és négyosztályos gimnáziumi osztályokban folyt. A négyosztályos gimnáziumi képzés keretén belül, már másodszor iskoláztunk be tanulókat a nyelvi előkészítő évfolyamra. Ők valójában öt év alatt sajátítják el a gimnáziumi tananyagot, mivel az első tanévben az angol nyelv és az informatika tantárgyak kapnak kiemelt szerepet és magas óraszámot.
Az iskolának 510- 530 között változik a tanulói létszáma.